Junior Príma „Magyar Sajtó” kategória díjazottak 2009
1. Cseke Eszter
- Spektrum, Deck Attack
„Hagyjuk most – lévén
hölgyekről szó – a számszerű adatokat. Annyi tény, hogy Eszter fiatal,
máskülönben nem is jelölhették volna erre a díjra. Életkorról említést tenni mégis azért
érdemes, mert Eszter az övét meghaladóan érett, komoly személyiség, aki a
világot alaposan és határozott, józan ítélőképességgel szemléli. Érdeklődése,
kíváncsisága, tudásvágya hatalmas és alapos. Vagyis rendelkezik mindavval, amire egy jó dokumentaristának szüksége
van mindenkori tárgya megismeréséhez . Aki látta libanoni filmjét, igazolhatja
ezt. Másrészt, különleges képessége, hogy soha nem „eltartva” szemléli
témáját, még csak nem is közelről
figyeli, hanem egyenesen elmerül abban, azonosul vele. A Fata Morgana –
díjnyertes opusza – hibátlanul igazolja.
Ritka adottság ez, mert
általa mindenki másnál gyorsabban nyeri el
a bemutatott emberek bizalmát, egyszersmind olyan kincsekre is szert
tesz, amelyekhez másként nem juthatna. Ékesszóló példa rá Wim Wenders portréja.
Kitartó, türelmes, de nem
erőszakos: fontos tulajdonsága mindez az oknyomozónak. Amint nélkülözhetetlen
tagja Ő egy-egy dokumentfilmes kollektívának is, mert minden feladatra kész,
segítő barát, akire a munka kapcsán nyugodtan bízhatja rá magát bármelyik
társa.
Nem vitás: mint „junior”,
vitathatatlanul „prima”, de aligha kétséges, hogy a szeniorok közt is élen lesz
a helye.”
Vitray Tamás
2. Csillag Péter – Nemzeti Sport, Crossroads Magazin
Csupán három és fél éve annak, hogy a Nemzeti Sport
egy rövidke jelentést hozott. Szó volt abban futball-válogatottról és egy angol
edzőről… de ki emlékszik már.
Péter igen, ezek voltak az első nyomtatásban
megjelent sorai komoly lapban. Még csak huszonkét éves volt, túl a gyerekként
szerkesztett gombfoci-újságon, másfél évtizednyi versenyszerű focin,
történelem-kommunikáció szakon, angliai és olaszországi világjáráson. Azóta sok
minden történt vele, több, mint ami három év alatt történni szokott ebben a
szakmában egy ilyen fiatalemberrel. Miért? Nem azért, mert Péter tehetséges.
Azért is. És még azért, mert bár feljebb jutott, és gyakornokból „rendes”
munkatárs lett, pont olyan elhivatott és alapos, mintha első napját töltené a
szerkesztőségben. Nála az új játékos nem debütál, hanem bemutatkozik, nincs
sípmester és hálóőr, csak bíró és kapus. Saját hadjáratot folytat idegen szavak
és hazai klisék ellen, mégis a szokatlan cikk-kezdések, merész megoldások
embere – minden mesterkéltség nélkül.
Ha külföldről tudósít, tőle nemcsak azt tudhatjuk
meg, hogy mit játszott a Fiorentina a Debrecennel, de azt is, hogy 1935-ben
Olaszországban az Újpestnek szokatlan volt a füves pálya, és hogy Hamrin
macskája a felesége kezéből a csillárra szökkent, amikor ötvenháromban gólt
lőtt az Aranycsapatnak. Mint mondja, a futball csak a keret, a benne élő történetek
épp oly sokszínűek, mint bárhol az életben. Az újságíró dolga, hogy a keretet
megtöltse tartalommal. Vagyis mindazzal, amitől a sport többet jelent
önmagánál.
Vallja, hogy a sportújságírás alapja a pontos
adatsor: stimmeljen az eredmény, a gólszerző, a tabella, a szöveg pedig csak
hab a tortán.
Mi viszont néha a habért esszük azt a tortát. És
ezúton is megnyugtatjuk őt: Péter, stimmel az eredmény.
Szegő András
3. Jászberényi Sándor - Magyar Narancs
Sándor 1980-ban született Sopronban. Az ELTE
Bölcsészkarára járt, közművelődés és filozófia szakon tanult, majd elvégezte a
Népszabadság újságíró iskoláját. Bár irodalmi ambíciói is letagadhatatlanok, a
szélesebb nyilvánosság előtt a Népszabadság fiatal újságírójaként jelent meg
először 2004. táján. 2006-tól előbb rendszeres, majd impresszumos szerzője a
Magyar Narancsnak. Sándor kitűnő érzékkel és kivételes ösztönnek talál meg
érdekes, a társadalom perifériáján élő, nem ritkán a törvénnyel is
összeütközésbe kerülő embereket. Itthoni riportjainak főszereplői a
szcientológia áldozatai, prostituáltak, hackerek, sátánisták, csempészek,
illegális pókerjátékosok, intézeti gyerekek, ésatöbbi (sőt, egyszer egy
koponyakereskedő fiatalemberről is készített egy miniportrét). Empátia,
érzékenység, pompás kapcsolatteremtő készség, jó stílusérzék, érzékletes
fogalmazás jellemzi Sándor ezen munkáit. Az elmúlt két évben pedig külpolitikai
riporterként jeleskedett. Érdeklődése az ún. harmadik világ válságövezeteibe
vonzzák: nagyriportot írt a gyermekkatonákról Csádban és a polgárháborús
Jemenről, nem sokkal az Öntött ólom hadművelet után bejutott a Gázai
övezetbe, járt nigériai lepratáborokban, készített interjút az Iszlám Dzsihád
(Gáza) és a Muzulmán Testvériség (Kairó) képviselőivel. E riportok nem csak
azért kiemelkedőek, mert magyar újságíró e helyekre még a lábát se igen teszi
be (ha egyáltalán), s nem csak azért, mert nagy bátorságot és széles tudást
igénylenek, hanem stilisztikai megformáltságuk, szakmai színvonaluk okán is.
Kétség sem fér hozzá számomra, hogy Sándor generációjának egyik
legtehetségesebb tagja, és megvan benne az a mindent elsöprő kíváncsiság is,
ami nélkül jó újságíró sose lehet senkiből.
A Minőségi Újságírásért díj és a Szabad Sajtó díj
birtokosa (az év legjobb tényfeltáró riportjáért).
Bojtár B. Endre
4. Kiss Norbert Ádám – RTL KLUB
Norbert fiatal kora ellenére nagy szakmai múlttal
rendelkezik. Már 15 éves korában a Duna televízió ifjúsági műsorában
tevékenykedett. Kipróbálhatta szerkesztői ötleteit és azt is; milyen
műsorvezetőnek lenni. Nagyon sok gyerek álmát valósította meg már akkor.
Magyarországon a kereskedelmi televíziózás fénykorában melyik tinédzser ne
szeretett volna közelebb kerülni a nagy televíziókhoz és részévé lenni ennek a
látványosan látványos (ezt direkt írtam így!) munkának. Az idősebb
televíziósok talán már el is felejtették mit is éreztek, amikor először
beléptek a kapun. Várták a hangulatokat, a műsorélményeket, a színeket és a
hangokat, a sztárokat csillogó ruháikban, de az épületben csak irodákat, sötét
stúdiókat, kamerákat és lámpákat találtak. A képernyős arcok, pedig szinte
felismerhetetlenségig hétköznapivá vedletten jöttek mentek a folyosón. Norbi
túlélte ezt a csalódást és gyermeki nagykorúsággal folytatta kitartóan a
hivatást; a televíziós újságíró hivatását. 3 évet töltött a tv2-nél,
gyakornokként és mindenesként, hiszen semmit nem lehetett rábízni egy fiatal
srácra, ezért mindent rábíztak. Idővel gyakornokból szerkesztő riporterré
avanzsált és – milyen komoly szó – leszerződött az RTL Klub hírigazgatóságához.
Itt megbízatás várta és szakterület: az általános közéleti témák mellett
oktatási ügyekkel foglalkozik. Kiemelten fontos számára, hogy a fiatalok
problémáinak adjon hangot a hírműsorokban. A korosztállyal, - részint saját
korosztályával, - akikkel olyan sokan foglalkoznak, és mégis nagyon kevesen
törődnek. A tizen-, és huszonévesek életmódjáról, a „menő” trendekről talán ő
tud a legtöbbet a szerkesztőségben. Méghozzá több szerkesztőségben, hiszen az
RTL Híradó mellett a 21. század és a Házon Kívül csapatában is helyet kapott,
utóbbiban néha még műsorvezetőként is feltűnik. Mitől jó riporter Norbi? Mert
nemcsak megtanulta a szakma csínjait és bínjait, hanem egyedülálló
megfigyelőkészséggel is megáldotta az ég. Képes sok apró részlettel visszaadni
a történeteket, amelyekre maga talál rá. Mindezt remek stílusban, és egyéni
humorral, ahogyan szerkesztői mondják, amolyan „norbisan” tálalja. Norbi
megjegyezhető arca a mai magyar televíziózásnak, és ez már önmagában is óriási
dolog. Erős jelleme, és karaktere van. Riportjai ezen a remek szűrőn vagy
erősítőn haladnak át, és ettől tűnnek ki a többi, átlagos riport közül. A
riporteri, szerkesztői munka, ha hivatásszerűen gyakorolják egész életen át is
feladatot adhat egy embernek. De kérdés, hogy egy olyan országban, ahol sok
bemutatott visszaélés, én bűn sem kap bűntetést, és ahol az újságírókat
politikai okokból próbálják hitelteleníteni vajon lesz-e olyan erős Norbi és
korosztálya, hogy kimegy holnap és holnap után is az utcára, és képernyőre
viszi mindazt, ami bánt minket.
Kotroczó Róbert
5. Kovács Anikó – szabadúszó fotós
Fiatalon eljegyezte magát a sporttal, már
tizenévesen a Heves megyei Hírlapnak tudósított megyei futballmérkőzésekről,
igaz, akkor még fényképezőgép nélkül. Igaz, a fotózás már akkor is érdekelte,
egy felvétele különdíjat – 3 tekercs filmet –ért a Nemzeti Sport amatőröknek
kiírt fotópályázatán. Ennek ellenére évekig a sportújságírásra tett,
tudósítóként eljutott az athéni olimpiára is, bár ott is javában kattogtatott
két beszámoló elkészítése között. Mígnem 2007-ben úgy döntött, közelebb megy a
pályához, a sportpályához, azaz nem a lelátóról tudósít, hanem fényképezőgéppel
a játéktér mellől. Az évek során kialakult sportismerete, kapcsolatrendszere nagyban
segítette az első időszakban, és persze a rutinos kollégák is támogatták,
hiszen hölgyként unikumnak számított a sportfotósok férfiakból álló táborában.
Tehetsége hamar megmutatkozott: több sporthetilap,
internetes portál és sportszövetség is igényt tart munkájára, képeiért pedig
több elismerésben részesült. Második díjat kapott a Magyar Sajtófotó
pályázaton, 2008-ban első, 2009-ben második lett az Európai Úszó-szövetség
fotópályázatán, de a kimagaslóan legrangosabb elismerésnek a Picture of the Year
verseny sportkategóriájában elért különdíj számít (Award of Excellence), melyet
júliusban vehetett át Los Angelesben. A világ egyik legrangosabb
fotóversenyének 66 éves történetében sportkategóriában ő a második magyar
fotóriporter, akinek a nemzetközi zsűri odaítélte ezt az elismerést.
Szegő András
6. Petrics Olga - Magyar Távirati Iroda
Az MTI rendkívül sokoldalú külpolitikai újságírója.
Fiatal kora ellenére már számtalan fontos
nemzetközi eseményről tudósította a nemzeti hírügynökséget, s ezen keresztül a
magyar médiát, a hazai közvéleményt.
Alaposságával, rátermettségével hamar kiemelkedett
kollégái közül.
Nagy erénye, hogy tartalmas és szakavatott
tudósításait érdekesen, nagyon jó stílusban fogalmazza meg.
Három világnyelven végzi tudósítói munkáját és
beszámolóit alapos szakmai felkészültség, nyelvi igényesség jellemzi.
Hírügynökségi „öreg rókákra” jellemző módon a
gyakran adódó váratlan helyzetekben is kiválóan feltalálja magát.
A névtelenségben dolgozó hírügynökségi újságírók
körén kívül is hamar nevet szerzett magának.
Vincze Mátyás
7. Schuszter Richárd – TV2
Ez a díj nem a múltnak szól. Nem is a
jelennek. Hanem a jövőnek. Olyan
érdemeket díjazunk, melyek meghatároznák az általunk elképzelt jövőt. Vagy
inkább az általunk VÁGYOTT jövőt.
Ez a fiatalember, 28 éves, egy egyetemet már
elvégzett, a másikon még tanul, híradós újságíró. Megállja a helyét itt is ott
is, megbízható itt is ott is, kapott már díjakat is, - a tavalyi
Filmszemlén dokumentumfilm-díjat, a Schiffer Pál Emlékdíjat, idén pedig a
Magyar Filmkritikusok díját, ami a "Legjobb dokumentumfilm"-nek
jár. Nagy jövő előtt áll, bármit is fog csinálni.
De ezt a díjat nem ezért kapja.
Nem a megbízhatóságért, a kiváló teljesítményért,
nem is a tudásért. Ezért állás jár, fizetés, jó szerződések. Biztosítékok egy
bizonytalan világban és egy ugyanolyan bizonytalan szakmában.
Ez a díj másért jár.
Élt Magyarországon egy asszony. Benisch (ejtsd:
Benis) Veronika, de mindenki Babszinak hívta. Babszinak volt egy nagy szerelme,
egy grafikus fiú, akit a háború alatt munkaszolgálatra vittek és soha nem jött
vissza. Halálának körülményei elég rejtélyesek voltak, hiszen korábban úgy
tudták, hogy az elöljárója szereti, viszonylag jó dolga van, viszonylag
biztonságban van, - ha lehet ilyet mondani.
Évekkel később Babszi talált egy polcon egy
könyvet, melyben egykori szerelmének társa emlékszik vissza a munkaszolgálatra.
De éppen az a rész, amely a fiú halálát írja le, hiányzott a könyvből. Valaki
kitépte. Ricsi és Babszi elindultak, hogy megtudják és megértsék, mi történt.
Egy órán belül már mindannyian tudjuk, és tudja az
asszony is, bár ne tudná… Hiszen élete szerelmét egy elfogott és éppen NEKI írt
levél, pontosabban egy gúnyrajz miatt kínozták és ölték meg.
A kamera pedig együtt megy, együtt kutat, egy idő
után pedig már szabályosan együtt ÉREZ az asszonnyal, aki velünk ismeri meg
élete tragédiáját.
Hát ezért jár a díj. Ezért az együtt ÉRZÉS-ért.
Ezért a finomságért, ezért a bátorságért, ezért a becsületességért.
Ezért az útért. Mert ezen az úton nem várnak
milliók. Sem nézőben, sem pénzben.
Ennek az útnak a végén csak egy valami van, vagy
lehet. A Jövő.
És kell olyan, aki E felé a jövő felé tart.
Ebben akar megerősíteni, és ezért jár a díj.
Gratulálok, Ricsi!
Máté Krisztina
8. Stumpf András - Heti Válasz
András megkapván az elismertségéről szóló hírt,
szerkesztőségi emailban adta közre örömét, esti iddogálásra invitálva a
kollégákat, s kinyilvánítva, hogy nélkülünk nem hogy Príma Juniorja nem lenne,
de tisztességes cikket sem tudna írni.
Így fest a legendásan nagy egójú András, aki
hajlottnak nem mondható 29 éves kora ellenére a Heti Válasz egyik stabil
pontja. Ő az interjúzó. Nem kizárólagosan. De jobbára. Vele biztosak lehetünk
abban, hogy az alanyok nem csak beszélnek, mondanak is valamit. Meghökkentőt,
mint Szörényi Levente vagy Cserhalmi György, elgondolkodtatót, mint Karátson
Gábor vagy Hegedűs Zsuzsa, és giccs mentesen szívbe markolót, mint Cseh Tamás
utolsó megszólalásakor. De sorolhatnék még jó példákat bőséggel öt év
terméséből.
Stumpf (akinek nincsenek politikus és politológus
rokonai) 2004-ben csatlakozott a szerkesztőséghez pázmányos tanára, a Heti
Válasz akkori felelős szerkesztőjének, Osztovits Ágnesnek az ajánlására. Rögtön
a legnagyobb figyelmet magára irányító itthon rovat mély vízébe csobbant, és
nem merült alá. Tette, amit feladatul kapott. S mivel bírta, merte, tudta, mind
több és nehezebb jutott neki. Nem idegen tőle a cikkírás, a kritika és más vélemény
műfajok sem, de igazán az interjúkban mutatja meg legjobb újságírói énjét. Mert nagyon felkészül, és kíváncsisága
felülmúlja tekintély tiszteletét, hát sosem marad benne kérdés. Hogy Stumpf
miért is díjazott, ez a válasz.
Andrással honosítottuk meg a magyar nyomtatott
sajtóban unikálisnak számító Szemtől szembe rovatunkat, amelyben két ellentétes
vélemény csap össze, s a minimum kétórás csata summázatára mindkettőnek áldását
kell adnia. Újságírót próbáló munka. És kiválóan működött - többek között –
Fábry-Vágóval, Varga-Bajnaival, Lendvai-Navracsiccsal, Farkasházy-Kerényivel -
és másokkal. És működik majd tovább. A mindig aktuális figurákkal - és persze
Stumpf Andrással.
Borókai Gábor
9. Szabó Csilla Katalin – Magyar Katolikus Rádió
Csilla főiskolai évei alatt a Magyar Rádió
Milleniumi szerkesztőségében kezdte riporteri tevékenységét, majd a Sediánszky
János szerkesztette népszerű sorozatban, A múzsák kertjében c. vasárnapi
műsorban jelentkezett tudósításaival és művészportréival. A kulturális élet
kiválóságaival és a művészvilág nagy egyéniségeivel készített interjúit a
gondos felkészülés és az érzékeny megközelítés jellemezi. Derűs egyéniségét és
mély azonosulási képességét riportalanyai és munkatársai egyaránt elismeréssel
fogadják. 2004-től, a Magyar Katolikus Rádió indulásától állandó
szerkesztő-műsorvezetője a Nyelvédesanyánk, a Hagyományok éltetői, a
Színészbejáró, a Színházi legendárium, a Gyógyvíztükör c. műsoroknak.
Kulturális utazásairól készített műsoraiban jól hasznosítja Cambridge-ben
szerzett nyelvvizsgáját. Tehetsége, felkészültsége, számos megvalósított műsora
és rádiós elhivatottsága méltóvá teszi a Junior Príma díjra.
Juhász Judit
10. Szilágyi Anna Anna – szabadúszó újságíró
Az egyik legeredetibben gondolkodó, ifjú felnőtt
író-újságíró-esszéista. Bár valamikor a Magyar Televízióban kezdte és tanulta
az elektronikus újságírást, de hamar kinőtte ezeket a kereteket, és korához
képest nagyon hamar roppant eredeti társadalmi elemzéseket, publicisztikákat,
esszéket publikált. Sajátos szempontja, a szociállingvisztika tette egészen
egyedivé és párját ritkítóvá írásait.
Ugyanakkor hű maradt valamennyire a televíziós
műfajhoz is, hiszen fogyasztói érdekvédelmi műsorai szintén a sokoldalúságát és
alaposságát bizonyítják.
Azon ritka ifjú írók-újságírók egyike ő, akinek
komoly tárgyi tudása van, és még e mellett szorgalmas is.
Miután diplomát szerzett az Eötvös Loránd
Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakán, nem elégedett meg ennyivel,
jelenleg a Közép-európai Egyetemen hallgat politológiát.
Ha korosztályáról nem is, róla sokat fogunk még
róla!
Friderikusz Sándor
