1. tévhit: „A csacsi buta”

Sok nyelvben a „donkey / csacsi” szónak van „buta” mellékíze. A valóság viszont az, hogy a szamarak intelligens, jó problémamegoldó állatok. 

Nem rohan bele vakon egy helyzetbe – először felméri, biztonságos-e az út, jó-e a talaj, fenyegeti-e valami veszély. Ez kívülről tűnhet lassúságnak vagy butaságnak, valójában viszont józan óvatosság.

💬 Ismerős? 
Hányszor érzed úgy, hogy te „túl sokat agyalsz”, „túl óvatos” vagy? Pedig lehet, hogy pont az a belső bölcsesség dolgozik benned, ami megóv attól, hogy fejjel rohanj a falnak.

2. tévhit: „A csacsi csak makacs és lusta”

A szamaraknak híresen „rossz a PR-ja”: ha nem mozdulnak, azonnal rámondjuk, hogy makacsak. Pedig többnyire nem dacból állnak meg, hanem azért, mert valamit veszélyesnek éreznek. 

A csacsi:

• nem fog bemenni egy sötét, bizonytalan helyre, 

• nem lép rá instabil, csúszós felületre,

• nem ugrik be ismeretlen terepre csak azért, mert valaki sürgeti. 

Ez nem lustaság, hanem önvédelem. A szamár nem hajlandó mindenáron kockáztatni – és ezért sokszor megbízhatóbb, mint egy ló.

💬 Ismerős? 

Nem vagy makacs csak azért, mert nemet mondasz. Jogod van megállni, átgondolni, kérdezni. Ez nem gyengeség, hanem erő.

3. tévhit: „A csacsi gyenge, „másodvonalbeli” állat”

A szamár kicsinek tűnik a ló mellett – ezért hajlamosak vagyunk automatikusan gyengébbnek gondolni. Pedig meglepően erős és kitartó. 

A világ sok részén ma is a szamarak:

• teherhordó állatok hegyes, nehéz terepen, 

• olyan ösvényeken járnak, ahol lovat már nem szívesen vezetnek,

• stabil tartásuk, biztos léptük miatt kimondottan megbízható társak. 

Nem ők a látványos versenylovak a reflektorfényben – de nélkülük sok helyen megállna az élet.

💬 Ismerős érzés? 
Lehet, hogy te sem vagy „reflektorfény-típus”. Nem te állsz a színpad közepén, nem te kapod a legtöbb tapsot. De nélküled nem működne a csapat, a család, a projekt.

Az, hogy nem te vagy a leghangosabb, még nem jelenti azt, hogy nem vagy erős. A csendes erő néha sokkal tovább visz. 

4. tévhit: „A csacsi csak zajos, idegesítő állat”

A szamár ordítása (a jellegzetes „iá”) nagyon feltűnő – ezért sokan úgy gondolják, hogy a csacsik állandóan zajonganak. A valóságban a szamarak alapvetően nyugodt, szociális állatok: 

• erősen kötődnek egymáshoz és az emberhez is,

• jellegzetes hangjukat többnyire kommunikációra használják: jelzik, ha valaki érkezik, ha éhesek, ha hiányzik nekik a társuk, 

• sokszor kifejezetten barátságosak, kíváncsiak.

💬 És veled mi a helyzet? 
Az érzelmi reakcióidat mások néha „túl soknak” érzik? Pedig lehet, hogy te csak jelzel: figyelmet, segítséget, jelenlétet kérsz.

Jogod van hangot adni annak, ami benned van. Nem vagy „idegesítő” csak azért, mert mered jelezni, ha valamire szükséged van. 

5. tévhit: „A csacsi sosem lehet hős”

A legtöbb klasszikus történetben a hős: 

• erős,

• látványos, 

• kiválasztott.

A csacsi ritkán kap főszerepet. Inkább a háttérben marad – ő viszi a terhet, ő tartja az irányt, ő kísér végig az úton. 

És pont ezért szép, hogy az Erste idei karácsonyi történetében egy kis szamár lesz az igazi hős. Nem tudja magáról, hogy különleges. Ő „csak” teszi a dolgát: lépésről lépésre megy előre a nehéz úton, és közben valami egészen nagyot hordoz – a reményt.

💬 Mi van, ha veled is ez a helyzet? 
Lehet, hogy te sem látod magad hősnek. De valaki másnak te vagy az:

• akire mindig lehet számítani, 

• aki akkor is továbbmegy, amikor nehéz,

• aki csendben viszi a terheket – és közben reményt ad.