,,Függetlenségi címkék" – Nagy Emma választásai
Megvetted, mert „KELLETT”, de már tudod, hogy nem kellett volna? A trendek jönnek és mennek, te meg csak sodródsz és költesz? Mondhatsz nemet is, ami nem lemondás, hanem az igazi szabadság. Hiszen a te választásod, hogy mire költesz, és minek az árát teszed félre.
Nézd meg, mások hogyan csinálják!
- 2025. november 17.
- 7 perc
Tartalom
Egy cipőválasztás mögött is sokszor mélyebb sztori bújik meg, mint gondolnád. Emma régi designer cipője is erről tanúskodik, olvasd el a történetét!
Ha valami igazi „társadalmi nyomásból született” vásárlás volt az életemben, akkor az a Balenciaga Triple S cipőm volt, még 2019-ből.
Akkoriban egy designer üzletben dolgoztam, ahol olcsóbban lehetett hozzájutni ezekhez a darabokhoz, és hát mondjuk ki: ez volt „A CIPŐ”. Mindenki ezt hordta, akit a divatvilág közelébe sodort az élet.
Tizenévesen, amikor körülötted mindenki minimum „rich kid energiával” érkezik, nehéz nem érezni azt a kis csipetnyi nyomást, hogy te is fel kell nőj ehhez a közeghez: legalább külsőleg.
Anyukám egyedül nevelt, és egy nagy cégnél dolgozott, hogy mindent meg tudjunk oldani ketten. Büszke voltam rá, de közben ott volt bennem az érzés, hogy „nekem is tennem kell valamit, hogy ne lógjak ki”.
A boltban olyan srácok jártak, akiknél a Balenciaga olyan természetes volt, mint másnál a Vans.
Én pedig, amikor megláttam, hogy le tudnánk alkudni 100.000 forintot az árából (igen, ennyit számított, hogy a barátom több mindent vett egyszerre), azonnal beugrott: ez most vagy soha.
A cipő nagy volt rám, drága volt, és „befektetésnek” vettem. Hát persze!
A befektetés szó ebben az esetben annyit jelentett, hogy szétkoptattam. Ma már a sarka kiszakadt, és ha ránézek, egyszerre röhögök és sóhajtok.
Utólag persze tudom, hogy nem a cipő adott önbizalmat, hanem az a pillanat, amikor úgy éreztem: megtehetem.
Hogy van rá lehetőségem. Ez valójában egy szimbolikus „felnövés pillanat” volt.
Most, 25 évesen már túlságosan is megfontolom ezeket a vásárlásokat. A maximalizmusban is meg kellett tanulnom, hol a határ, főleg stílusban. Mert a „kevesebb néha több” nem csak dizájnelv, hanem mentális béke is.
Ma már ajándékozásnál sem érzek nyomást. A legtöbbször inkább főzök, szervezek egy közös programot, vagy adok valamit, ami a kapcsolatunkról szól.
Nemrég egy nagyon jó barátnőmnek vettem egy ugyanolyan cipőt, mint az enyém volt: nem státuszszimbólumként, hanem mert őszintén tetszett neki, és imádom, amikor rajta látom. Az ilyen pillanatok mutatják meg, hogy az anyagi dolgok mögött is ott lehet a szív.
Pár éve persze még teljesen más voltam, amikor először lettem anyagilag független, a lakásdekor rabjává váltam.
Orr alakú váza, eper alakú asztal, minden, amit el tudsz képzelni. Ezek a tárgyak persze szolgálnak engem, de most már felismerem, mikor kezd átcsúszni a dolog a túlfogyasztás irányába. És ezt mindenki érzi belül, csak meg kell tanulni hallgatni erre az apró megérzésre.
Mostanában, ha kinézek valamit, pár napig várok vele.
Ha még mindig szeretném, visszamegyek érte. Sokszor egy „pszichológiai zsebet” is csinálok magamnak a bankkártyámon belül: mintha nem lenne rá keret. Így becsapom magam, de legalább nem költök agyatlanul. És a hónap végén, amikor nem érzem azt, hogy „hová tűnt a pénzem?”, az egy igazi győzelemérzés!
Ez az egész megtanított arra, hogy a társadalmi nyomás sosem tűnik el, csak éppen átalakul. A kérdés az, hogy te mennyire engeded, hogy irányítson.
És mostanra inkább én akarok lenni a saját „trendem”, mert semmilyen cipő, váza vagy logó nem tud annyi önbizalmat adni, mint az, hogy tudom: most már én döntök! Aztán remélem ezt nem veszi át a kontrollmániám!
Ez a fülbevaló pedig egy születésnapi ajándék volt. Alapvetően nagyon tetszik, de csomó másik fülbevalóm van, amiket nem igazán használok ki, így picit fölösleges volt egy újabb darab a kollekciómba.