Mesélj kicsit a vállalkozásodról!

A vállalkozásunk 2018-ban indult. Az első és talán legmeghatározóbb mérföldkő maga az alapítás volt – az a pillanat, amikor meghoztuk a döntést, hogy feladjuk a biztos alkalmazotti létet, és minden megtakarításunkat beáldozva belevágunk valami újba. Újratervezünk. Ráadásul úgy adtunk fel mindent, hogy akkor még nem volt meg a Pauza ötlete, csak az elhatározás az újrakezdésre. Mindent felégettünk magunk mögött, aztán fogtuk magunkat, és elmentünk egy egyéves hátizsákos útra, hogy teljesen kiszakadjunk a mindennapokból. Ebben a kiszakadásban született meg a Pauza ötlete. Mivel nem hagytunk semmilyen menekülő utat, nem volt „B” tervünk sem a hazatérés után. Egy cél volt: működnie kell.

Amit a leginkább szeretünk a vállalkozásban, az egyben a legnagyobb kihívás is. Minden, amit csinálunk, azonnal nyomot hagy – végigkövethetjük a folyamatokat az első ötlettől a megvalósításig. Ez rendkívül inspiráló, hiszen azonnal kézzelfogható is a munkánknak az eredménye, és nincsenek olyan felesleges feladatok, amelyek csak a „fióknak” és a PowerPointnak szólnak. Ugyanakkor, mivel mikrovállalkozás vagyunk alkalmazott nélkül, minden feladatért mi vagyunk a felelősek, ami azt is jelenti, hogy sokszor olyan dolgokat is meg kell csinálnunk, amiket nem igazán szeretnénk – például mert pont az ellenkezőjéért tanultunk. Itt jön képbe az alázat és a kitartás. Ez a kettősség – a szabadság és a teher, a sikerélmény és a frusztráció – végigkíséri a mindennapjainkat. De hát, ahogy mondani szokták: vékony jég választja el a szeretetet az utálattól.

Mik voltak a legnagyobb kezdeti kihívások?

A legnagyobb kihívás talán maga az újrakezdés volt – annak minden anyagi és lelki vonzata. Mindketten vezetői pozíciót hagytunk magunk mögött, ennek megfelelő életszínvonallal, amit tudatosan elengedtünk a vállalkozás kedvéért. Visszaléptünk egy olyan életszínvonalba, amit legutóbb pályakezdő fizetéssel éltünk meg – és el kellett fogadnunk, hogy ez így is marad egy darabig, amíg a vállalkozás meg nem erősödik. Anyagilag és lelkileg is nagy áldozat volt ez. Az addigi megtakarításainkat a vállalkozás elindítására, az üzlet felújítására és a már említett hosszabb hátizsákos utazásra fordítottuk, ami lelkileg sokat adott, de ezek így együtt anyagilag teljesen lenulláztak minket.

Ilyenkor különösen nagy értéke van a család támogatásának. Az anyukáink, apukáink, testvéreink, nagyszüleink mind mellénk álltak, ki tanáccsal, ki egy jó szóval, ki konkrét segítséggel. A legnagyobb könnyebbséget az jelentette, hogy egy időre kölcsön kaptunk egy lakást, miután a sajátunkat eladtuk a nagy újrakezdéshez. A családi látogatások alkalmával pedig újra sok útravalót kaptunk. Nem is annak lelki formájáról beszélek, hanem konkrétan arról, hányszor jártunk haza vendégségbe, és kaptunk elvitelre mindenfélét. Pont, mint anno egyetem alatt.

Ez a háttér volt az, ami segített átvészelni a legnehezebb időszakokat, és amiért a mai napig nagyon hálásak vagyunk.

Kik segítenek most leginkább a vállalkozásodban?

Nem titok, hogy az első online vásárlónk Zoli testvére volt – és azóta is a Pauza igazi nagykövete. Ő is, ahogy a szüleink is, folyamatosan viszik a hírünket – mindenki a saját közegében, a maga módján. Ugyanez igaz azokra a barátainkra is, akik azóta külföldre költöztek: ők is hűséges vásárlóink maradtak, még akkor is, ha ez számukra sem feltétlenül a legegyszerűbb megoldás.
A család és a közeli barátok mellett a környezetünk is sokat jelent a Pauza számára.

Az utcában működő többi kisvállalkozással igazi közösséget alkotunk: gyakran kisegítjük egymást apróságokban, tanácsokkal, vagy épp kétkezi segítséggel. Ők is fontos szereplői
a történetünknek. Különösen közel áll hozzánk Laci bácsi, akinek a Pauzával szemben van egy kis műhelye. Nem csak szakmai tapasztalatával, hanem a jelenlétével is sokat ad, ha úgy tetszik, ő az utca bölcse számunkra. Szívügye az üzletfrontunk zöldítése, és emellett nagyon meg is kedveltük egymást. Van, hogy ha valamelyikünk egyedül van az üzletben és ezért nem tud kimenni ebédelni, ő hoz nekünk ebédet, vagy épp átveszi a szállítmányainkat, ha mi nem vagyunk helyben. Kertészmérnöki végzettségével ő segített az üzletünk homlokzatának zöldítésében, a növények összeállításában, és sok olyan apróságban, amitől még szebb lett a vállalkozásunk környezete. Mi pedig néha fotózás, csomagfeladás és mindenféle csomagolási technikák kapcsán segítünk neki.

Egy másik példa a közelmúltból arra, hogy barátokkal hogyan segítjük egymást: nyolc év után egy számunkra nagyobb mérföldkőhöz értünk – bővítjük az üzletet egy szomszédos, apró helyiséggel. A felújításhoz kapott ajánlat meghaladta a lehetőségeinket, ezért más megoldást kerestünk – és találtunk is. Egy régi barát, aki korábban szintén vállalkozó volt az utcánkban, most más irányba vitte az életét, de a kapcsolat megmaradt. Zoli elment neki segíteni az ő projektjében, cserébe pedig ő jön hozzánk segíteni a padló lerakásban, festésben és villanyszerelésben. Egymás erőforrásait cseréltük el – ha úgy tetszik, elbartereztük. Ez a fajta kölcsönös támogatás és az emberi kapcsolatok jelentik a vállalkozás egy meghatározó hátterét manapság.

Miben látod a közösség erejét, ami körülvesz, és mit üzensz azoknak, akik támogatnak?

Soha nem gondoltuk volna, hogy a minket körülvevő közösségből – akár helyi, akár tágabb értelemben – ennyi erőt lehet meríteni. Nemcsak az utca többi vállalkozójára gondolok, hanem mindazokra, akikkel az elmúlt nyolc év során vállalkozóként kapcsolatba kerültünk.
Ez a közeg rengeteget ad: néha egy-egy jó tipp üzletfejlesztéshez, máskor tanács az üzlet berendezésével kapcsolatban, vagy egyszerűen csak egy beszélgetés, ahol mindenki kiengedheti a gőzt, és megoszthatja, épp mivel küzd. Ezek a kapcsolódások nemcsak szakmailag segítenek, hanem emberileg is erőt adnak.

Számunkra különösen motiváló azt is látni, hogy mások is lépésről lépésre hogyan haladnak előre, fejlődnek, építik a saját történetüket. Ez inspirál minket is arra, hogy ne álljunk meg, tűzzünk ki új célokat és hogy minden nap egy kicsit jobbak legyünk.

Mit üzensz azoknak, akik segítettek a vállalkozásodban?

Nélkületek biztos, hogy nem sikerült volna. Köszönjük, hogy bátorítottatok minket, hittetek bennünk és velünk voltak az úton. Izgatottan várjuk, mit hoz a jövő – veletek, együtt.