,,Környezeted” címkéi – Barna Vivien választásai
Megvetted, mert „KELLETT”, de már tudod, hogy nem kellett volna? A trendek jönnek és mennek, te meg csak sodródsz és költesz? Mondhatsz nemet is, ami nem lemondás, hanem az igazi szabadság. Hiszen a te választásod, hogy mire költesz, és minek az árát teszed félre.
Nézd meg, mások hogyan csinálják!
- 2025. november 26.
- 7 perc
Tartalom
Néha mindenkit elkaphat a vágy, hogy megszerezze azokat a dolgokat, amik körülötte mindenki másnak is vannak, és ezzel idomulhasson a környezete ízléséhez. Egy ilyen igény hatására szerezte meg Vivi is a kabátját. Olvasd el a történetét!
Ezt a kabátot még 2018-ban kaptam anyukámtól. Azért vettük meg, mert emlékszem, hogy akkor jöttek divatba ezek a másféle textúrájú, galléros kabátok. Nagyon sokáig igyekeztem hordani, de sosem éreztem magamhoz igazán közelállónak, többnyire azért vettem fel, mert tudtam, hogy anno gimiben mindenki hasonló típusú kabátot hordott.
Számomra akkor éri meg valami, ha megvan az a bizonyos cost/wear.
Nekem azok a ruhadarabok, amelyekben nem érzem jól magam, egyszerűen nem érik meg, és sajnos ez a kabát is ebbe a kategóriába esik — csak akkor még ezt nem tudtam felmérni. Ráadásul, mivel ezt anno anyukám vette meg nekem, így még bűntudatom is van, hogy a kedvemért erre áldozta a pénzét.
Tinédzserkoromban nagyon érzékeny voltam a külső nyomásokra, hogy olyan dolgaim legyenek, amik másoknak is vannak. Most már egyre kevésbé hatnak rám így a trendek, hiszen növök fel én is, és keresem azt, ami igazán én vagyok
De azt azért nem mondanám, hogy minden ilyen elvárástól el tudom határolni magam. Ez inkább érzésre van meg, mert alapból nehezen alkalmazkodom az ilyen külsőségekhez… Sokszor nincs szívem többet költeni feleslegesen, csak a trendek miatt.
Mióta jelen vagyok a közösségi médiában, sokszor érzek magamon nyomást azzal kapcsolatban, hogy a lakásunk nem az a tipikus kirakatlakás, amiben sokan élnek.
Illetve nekünk szerintem ilyen tipikus „életszagú” lakásunk van, ami sokak szerint nem a legszebb. Nincs új konyhánk, a fürdőszoba is felújításra szorul.
És persze egy fél vagyont ott tudnék hagyni az IKEA-ban, hogy úgy rendezzem be a nappalinkat, hogy a lehető legjobban mutasson, de általában visszahúzom magam a földre. Mert végül is, ha belegondolunk, az a valóság, hogy egy fiatal pár vagyunk, és az teljesen rendjén van, hogy nem tudunk a legújabb és legszebb lakásban élni.
Szerencsére a környezetem egyáltalán nem halmozó, és nagyon támogató közeg. Nagyon kreatív és különleges barátaim vannak, így sosem érzem magam kevesebbnek attól, ha nem veszek meg valamit, ami éppen fel van kapva.
Néha azért elkap a vágy, hogy egy teljesen új ruhatárat vásároljak magamnak, de általában sikerül megfékezni magam. A jutalmakkal mondjuk más a helyzet: szerintem abban van egy nagyon különleges érzés, amikor megajándékozod magad akár egy drágább kávéval vagy matchával!
Nekem jólesik néha meghívni magamat egy matcha lattéra és egy vegán túrógombóc körre. Úgy gondolom, ezek a kis apróságok kellenek a léleknek, és itt nem feltétlenül a vásárláson vagy a nem vásárláson van a hangsúly.
Valamiért az embernek előbb jut eszébe materiálisan megjutalmazni magát… szerintem ez azzal függhet össze, hogy pénzből élünk, és a fizetés is egyfajta „jutalom”, amiért keményen megdolgozunk.
Szerintem trendi dolgok mindig is lesznek, és ez elől nem kell menekülni, de meg kell állnunk átgondolni, hogy egyáltalán szükségünk van-e egy újabb tárgyra — legyen az bármi!
Nekem a trendek hajszolása ellen szól az is, hogy számomra a különlegesebb emberek mindig emlékezetesebbek. Azok, akik mernek önmaguk lenni, és nem egy trendi sémát követnek. Arról nem is beszélve, hogy a bolygónknak is sokkal jobbat tesz, ha nem vásároljuk halomra az újabb és újabb dolgokat. Bár a halmozásban a határ elég szubjektív.
Én úgy igyekszem tudatosabb lenni, hogy minden hónapban félreteszem a fizetésem X százalékát egy olyan helyre, ahol nincs szem előtt. Észrevettem, hogy ha ezt egyből megteszem, akkor nem is költöm el azt a pénzt.
Arcápolási termékből például addig nem veszek semmi újat, amíg az előző el nem fogyott. Ha valami nem vált be, megpróbálom elajándékozni, vagy másik testrészemen elhasználni. És például, ha már van három darab szérumom, nem veszek még egy újabbat.
Ha pedig új ruhát szeretnék venni, akkor a kiszemelt darabot minimum öt-hat másik ruhadarabommal tudnom kell kombinálni, mert így kiderül, hogy illik-e egyáltalán a ruhatáramba. Illetve még ahhoz próbálom tartani magam, hogy először mindig eladjak egy ruhát a gardróbomból, és utána vegyem csak meg az újat. Ez néha sikerül, néha nem…
De a régi kabátom tanulsága az, hogy a megfelelés ára sokszor magasabb, mint a valódi értéke. A tárgyaid rólad meséljenek, ne az elvárásokról!