Sokszor szerintem a vásárlásainkkal az identitásunkat szeretnénk erősíteni – akár kifelé, akár magunk felé. Így nagyon könnyű „elcsábulni”, főleg, ha egy reklám vagy üzenet pont erre céloz. Én igyekszem tudatos maradni, és tényleg arra fókuszálni, hogy Ázsiában nagyon boldog tudok lenni egy hátizsákkal, és egyáltalán nem hiányzik több. De emlékszem viszont az utazás előtti időszakra, és arra a nyomásra bennem, hogy „ha nem veszem meg ezt a ruhát/cipőt/tárgyat, akkor nem leszek elég jó”.

De nyilván meg kell találni az egyensúlyt. Például az alapvetően jó dolog, ha néha megengedsz magadnak egy kis jutalmat, mert szerintem vannak pillanatok, amikor meg kell ajándékozni önmagunkat is. 

Persze, ha ezt túlzásba visszük, az nem jó, de esetenként kifejezetten hasznosnak gondolom, mert annyi mindennel foglalkozunk nap mint nap, és annyi emberre figyelünk. Néha magunkra is kell.

Szóval, ha valaki vásárlással jutalmazza magát – és nem mindennap –, az már önmagában arra utal, hogy nem folyamatosan vásárol feleslegesen, hanem igyekszik azt eseményekhez kötni, és így megdolgozni érte vagy kivárni azt. Szerintem ez már egyfajta tudatosságot jelez.

Azt gondolom, hogy nagyobb eseményekkor vagy élethelyzetekben az ember megérdemli, hogy „használja” a pénzét, amiért megdolgozott. Például szakítás után igenis megérdemlünk pár beauty cuccot vagy csinos ruhát – nem gondolom, hogy ezekben a nehezebb időszakokban kell ezeket a határokat nagyon erősen meghúzni. 

Inkább a hétköznapokban kell odafigyelni, és tényleg feltenni magunknak azt a kérdést: „Biztosan szükségem van erre?” Ha legközelebb ilyen szituba kerülsz, jusson eszedbe egy hátizsák – és kérdezd meg magadtól: beleférne ez a cucc a hátizsákba? Mert annál több dologra nincs szükséged. 

Ajándékozáskor is jó tudatosnak lenni. Én kétféle szcenáriót láttam eddig. Az egyik, amikor tényleg nagyon szeretnéd kimutatni, hogy szeretsz valakit, és élményt adsz, készítesz valamit, vagy tényleg valami számára nagyon fontosat veszel neki – akár emlékként.

A másik szcenárió – ami karácsonykor nagyon sokszor előfordul – az az, hogy kell valamit venni, és addig járod a boltokat, amíg találsz valamit, ami egész elfogadható. Aztán a másik fél vagy használja, vagy nem. Ezeknél a vásárlásoknál szerintem egy közösen együtt töltött idő is többet tud érni.

Mi a családunkban bevezettük, hogy karácsonykor húzunk egymás között. Sokkal stresszmentesebb az ünnep, sokkal emlékezetesebb, és inkább arra figyelünk, hogy tényleg egymással legyünk, és ne a tárgyi ajándékokról szóljon a nap.

Abban, hogy tudatosabban költsek engem mindig a jövőbeli, nagyobb céljaim motiválnak. Nagyon fontosnak gondolom, hogy ne a jelenben szórjuk feleslegesen a pénzt, mert nagyon gyorsan el lehet költeni bármennyit. 

Fontos, hogy végig a szemed előtt legyen, mi az a nagyobb dolog, amit szeretnél. Például: 24 évesen vettem egy lakást, és mára teljesen végtörlesztettem a hitelemet, amit amúgy 25 évre vettem fel. Ahogy szoktátok látni, utazom és élem az életem – nem vonok meg magamtól semmi olyat, amit szeretek. Viszont nagyon figyelek arra, hogy a felesleges költéseimet – amik nem szolgálnak értéket – a lehető legkisebbre csökkentsem. 

Nem az fog engem meghatározni, hogy az idei vagy a tavalyi őszi színekben járok. Vagy: járhatnék taxival mindenhova, de akkor valószínűleg sokkal kevesebbet tudnék félretenni – és elkölteni például utazásra vagy olyan élményre, ami sokkal többet ad, mint 10 megspórolt perc a taxin. Szerintem a mérlegelés a kulcs, illetve az is, hogy tudatosan tárold a pénzt. Nekem például több bankszámlám van, és nem azt használom, amire a fizetésemet kapom. Egy másik kártyára adok magamnak „zsebpénzt”, így tudom, hogy egy bizonyos keretbe bele kell férnem.

De a lényeg az, hogy bármire is költesz, gondolj arra: a megfelelés ára sokszor magasabb, mint a valódi értéke. A tárgyaid rólad meséljenek, ne az elvárásokról!