Szerintem van bennem egyfajta megfelelési kényszer: nem szeretném, ha furcsán néznének rám azért, mert máshogy öltözködöm, vagy mert nincs valamim, ami „mindenkinek van”. Ez egy rossz tulajdonságom, amin igyekszem dolgozni.

Próbálok mindig szemellenzővel járni a leárazások ideje alatt, de nekem is vannak gyenge pillanataim, és ennél a nadrágnál is éppen egy ilyenben voltam.

Ennek a nadrágnak nem igazán van sztorija. Nem is feltétlen volt szükségem rá, de 30%-kal le vol árazva, és sajnos nem volt elég nagy az önuralmam. Több nadrágom is van, amiket nem igazán hordok, és ahelyett, hogy azokat próbálnám meg kihasználni, vettem egy újabb darabot.

Ez a pulcsi meg egy igazi impulzív vásárlás volt, mert nagyon megtetszett a színe. 

Nem feltétlen bántam meg ezt a vételt, maximum abból a szempontból, hogy egyáltalán nem volt olcsó, de azóta is sokat hordom. Szeretem azt mondogatni magamnak, hogy nincs egy darab pulcsim sem, ezért ezt muszáj volt megvennem, de nagyon nem erről van szó.

Azt kell mondanom, az internet hatása is egyértelműen ott van a döntésem mögött.

Ezzel a táskával kapcsolatban vegyes érzéseim vannak. A szegecses táska a nyár elején lett nagy trend, én viszont akkor kifejezetten ellene voltam. Nem értettem, mit szeretnek rajta annyira.

Aztán ahogy teltek a hónapok, és már nem volt mindenhol szem előtt, csak néhány kedvenc influencernél láttam, elkezdett tetszeni. 

Várni akartam, hogy kiderüljön: tényleg tetszik, vagy csak a trend hat rám. Végül a nyári leárazásokon sokkal olcsóbban meg tudtam venni. Nem bántam meg a vásárlást, de őszintén: semmi szükségem nem volt rá, a táskagyűjteményem így is tele van. 

Igazság szerint a TikTok is nagyon erősen hat rám. Még ha nem is tudatosan, a tudatalattim folyamatosan jegyzi meg az új trendi dolgokat, amiket „muszáj” beszerezni.

Számtalan könyvet vettem már meg csak azért, mert a TikTokon egy könyves influencer ajánlotta. Ezekben általában csalódom: sokszor nem érdekel a történet, és egyáltalán nem tetszik a stílus,  
de mivel mások dicsérték, vakon megbíztam bennük. Sajnos a könyvek ma már elég drágák, így minden félresikerült vásárlás után szomorú vagyok.

Úgy érzem, az utóbbi időben sokat fejlődtem abban, hogy mennyire vagyok befolyásolható a vásárlásra, de nem szeretném magam áltatni: gyakran veszek meg valamit pusztán azért, mert trendi. 

Hasonlóan a táskához, ennél a kulacsnál is nagyon sokáig bírtam az ellenállást. Egyszerűen nem értettem, hogy miért lett ekkora szám külföldön, és hát egyébként is, van már kulacsom, minek még egy? 

De végül mégis úgy alakult, hogy a birtokomba került egy Stanley cup-féle kulacs, amit azóta is szinte minden nap használok, csak közben a már régóta meglévő kulacsomat elhanyagolom.

Sokszor szinte észre se veszem, úgy idomulok a trendekhez: tudom, hogy ezek az elvárások valahol a tudatalattimban dolgoznak, és befolyásolják a döntéseimet, még ha nem is akarom. 

A környezetemben is úgy látom, hogy ha az emberek sokszor látnak valamit a TikTokon, vagy leárazások vannak, könnyen elcsábulnak. Szerintem mindannyian küzdünk ezeknek a nyomásoknak az ellenállásával. Én próbálom tudatosan kizárni ezeket a hatásokat, de nehéz, amikor minden irányból ezekkel találkozunk.

Összességében szerintem nincs baj a trendekkel vagy az online ajánlásokkal, mert sokszor inspirálhatnak is.  
 
A kulcs szerintem az, hogy tudatosítsuk magunkban: valóban szükségünk van arra a dologra, vagy csak mások hatására vágyunk rá? 

Meg kell tanulnunk kizárni a külső véleményeket, és azt előtérbe helyezni, amit mi szeretnénk. Ha nem így teszünk, könnyen elveszíthetjük a saját ízlésünket és egyéniségünket.

Régebben azt is gyakrabban csináltam, hogy ha rossz kedvem volt, vagy épp siker ért, rögtön vásárlással jutalmaztam magam. 

Biztosan van ennek pszichológiai magyarázata, de sosem mélyedtem el benne igazán. De rájöttem, hogy a „rossz kedves” vásárlások csak pillanatnyi örömöt adnak, és később általában megbánom őket. 

Amikor viszont egy elért cél miatt veszek meg valamit, amire régóta vágytam, az sokkal jobban esik, és kevésbé bánom meg. Bár a költekezés miatt ilyenkor is van bennem némi bűntudat.

Sokáig nem voltam valami jó a tudatosságban, de idén az egyik legfontosabb célom éppen a pénzügyi tudatosság fejlesztése lett. 

Szerettem volna megtanulni spórolni, és ha valamit nagyon szeretnék megvenni, akkor inkább külön félretenni rá, nem pedig azonnal megszerezni. 

Azt kell mondanom, hogy jó úton haladok: bár még nem vagyok profi a spórolásban, de sokkal jobb helyzetben vagyok ezen a téren, mint mondjuk tavaly. Az impulzív vásárlásaim száma is jelentősen csökkent, bár néha még becsúszik egy-egy hirtelen megvett darab. 

Mivel azonban sokkal tudatosabban kezdtem el figyelni a költéseimre, sokkal tisztábban látom, hogy milyen nagyobb célokra szeretnék koncentrálni, és ezek már korántsem tűnnek annyira elérhetetlennek, mint azelőtt.

Szóval ne feledjétek, a megfelelés ára sokszor magasabb, mint a valódi értéke. A tárgyaid rólad meséljenek, ne az elvárásokról!