,,Tudatosság” címkéi – Barabási Liza választásai
Megvetted, mert „KELLETT”, de már tudod, hogy nem kellett volna? A trendek jönnek és mennek, te meg csak sodródsz és költesz? Mondhatsz nemet is, ami nem lemondás, hanem az igazi szabadság. Hiszen a te választásod, hogy mire költesz, és minek az árát teszed félre.
Nézd meg, mások hogyan csinálják!
- 2025. november 20.
- 7 perc
Tartalom
Az egyik legnehezebb terület a trendek között a tudatosság. Mi van, ha azt látod, „be kell fektetned” bizonyos tárgyakba ahhoz, hogy környezettudatos vagy éppen egészségtudatos legyél? Erről mesél Liza rózsaszín kulacsa is. Olvasd el a történetét!
Bemutatom a nyolcadik kulacsomat.
Ez egy gyönyörű, pasztellrózsaszín fémkulacs, amit teljesen feleslegesen vettem meg, mert már volt hét darab belőle… Az Instagramon láttam, hogy ez az új „must-have”, és valahogy elhittem, hogy ha nekem is lesz, akkor majd rendszeresen járok edzeni, és több vizet iszom. Spoiler: nem így lett. A pillanatnyi lelkesedés elmúlt, a kulacs meg azóta is a táskám alján pihen.
Általában közepes mértékben kapnak el a trendek, de vannak olyanok, amik nagyon könnyen betalálnak — főleg, ha úgy kommunikálják, hogy „ez tesz tudatosabbá”. Ez az én gyenge pontom.
És ha nem figyelek, nagyon könnyen azon kapom magam, hogy nem is az én igényeimből, hanem egy elvárt képből indult ki a döntésem. Mert valami miatt azt érzem, hogy mindig kell, hogy legyen nálam valami „praktikus, környezettudatos” cucc, amitől jobb embernek tűnök.
Közben a vásárlás meg gyors dopamin — egyszerű, ismerős, biztonságos. Néha csak azt érzem, hogy megérdemlek „valami újat”, még ha az egy újabb kulacs is.
Úgy látom, hogy a vásárlás lett az új önkifejezés — mintha a tárgyaim beszélnének helyettem.
Emellett pedig a környezetemben sokan „jó döntéseket” akarnak hozni, de közben ez is csak egy újabb verseny. Még ajándékozáskor is látom: sokan nem mernek „semmit” adni, inkább vesznek valamit, csak hogy ne tűnjön kevésnek.
Szerintem ezekben a határt valahol ott kell meghúzni, ahol a tárgy már nem ad örömöt, csak egy röpke megkönnyebbülést. Ha valami nem ad hozzá az életemhez, csak helyet foglal — legyen az kulacs vagy elvárás —, akkor ideje elengedni.
Én mostanában próbálok minden vásárlás előtt várni egy napot. Ha másnap is „kell”, akkor lehet, hogy tényleg hasznos. Ha nem, akkor csak egy újabb pillanatnyi vágy volt. Így lassan kevesebb tárgyam lesz — de több helyem magamnak.
Szóval ha valamire emlékeztethet a nyolcadik kulacsom története, az az, hogy a megfelelés ára sokszor magasabb, mint a valódi értéke. A tárgyaid rólad meséljenek, ne az elvárásokról!