Lelassulás, megnyugvás, élet

Ünnep Vaskor Gréta szemével

Vaskor Gréta élete régóta a történetek és a mesélés köré fonódik. Meseterapeutaként, család- és párterapeutaként, valamint családállítóként a múlt és jelen történéseire kíváncsi és arra, hogyan lehet a legjobb irányba igazgatni életünk szövevényes szálait. A karácsony számára édesanyaként és feleségként is évről évre alakul, ezeket a tapasztalásokat pedig saját rituálékkal, az ünnepnek szentelt figyelmével igyekszik mélyíteni, átadni másoknak.

Te hogyan éled meg a karácsony előtti időszakot, mire fókuszálsz ilyenkor?

Ránézek a naptárra november tájékán, és eszembe jut: mindjárt itt a karácsony az ajándékok! Már megint nem vettem meg őket nyáron – jön a gondolat – aztán eszembe jut, sosem tettem és most már nem is kell, hiszen családi egyezség, hogy apróságot veszünk, és ha tudunk, élményt adunk. Ezt már könnyű tartani, mert a gyerekek nagyok, bár néha az apróság is nagy talány. Ezért pár éve kitaláltam, hogy a naptáram hátulján egy üres lapra felírom, ha év közben eszembe jut valami. Jó kis lista készül belőle, igazi ötlettár.

Sokaknak fokozott stresszt okoz a karácsonyi ünnepkör, hogy látod, miért tud ilyen megterhelő lenni ez az időszak? Hogyan oldhatjuk a feszültséget, ha mondjuk nem a felkészülés, hanem családi konfliktus okozza a szorongást?

Sokaknak megfelelés, kívülről jött elvárás lehet a karácsony. Lehet üres keret, emlék, mert nem volt benne tartalom, épp nem arról szólt, amiről szólhatna: nem az együttlétről, a bentről, a csendről, arról, hogy jó együtt lenni. A nehéz emlék ott maradhat velünk feldolgozatlanul, csak a rossz érzés marad, és a múlt máris a jelent írja. Ez a felismerés feldolgozás nélkül nem múlik el. Érdemes ezzel foglalkozni, magunkban rákérdezni: ez a rossz érzés a mostnak szól, vagy ismerős régről? Ha régről ismerős, minek tudok most örülni, mi ad biztonságot?

Sok kapcsolatban nincs megnyugvás, és sokszor nincs igazi kapcsolódás sem. Ha nincs biztonság, egymásra hangolt kapcsolat, a karácsony sem fogja megteremteni ezt. Jó előre megbeszélni az ünnep rendjét, hogy ki, hova, és mikor megy, figyelembe venni a különböző családi szokásokat, de azt is gondolom, a szűk családi szükségletek legyenek az irányadók. Ne legyenek kötelező elvárások, legyen benne keret, de rugalmasság is. A karácsony önmaga nem ad csodát, az teremti meg, ha mi töltjük meg tartalommal, az együttlét, a fény, a születés, a szeretet csodájával. Ha nincs, ha hiány van, akkor próbáljuk kívülről megtölteni, gazdaggá tenni külsőségekkel, mert hátha mégis megszületik a csoda. Azonban az a tapasztalatom, hogy ez sajnos nem történik meg.

Mit javasolsz azoknak, akiknek túlzott feszültséget okoznak az ünnepek?

Lassuljanak le, keressék, figyeljék, hogy mi az, ami valóban fontos nekik, mi az, ami tölti őket, jól esik nekik. Először magukkal találkozzanak, magukkal éljék meg a szeretetet (tudom, sokszor ezt könnyű mondani, de megéri megdolgozni ezért), keressék ennek az útját és módját. Nem kell sok, csak apró, jóleső lépések. Jó megtanulni nem a kintre, hanem a bentre figyelni. Keressék a saját ritmusukat, a saját rítusaikat. Kutassák, hogy mi az, ami segít nekik a hétköznapokat megállítani, és megteremteni valami mást. Az ember ünnepel, mióta világ a világ vannak ünnepeink. Talán azért, mert tud kapcsol az ünnep valami többhöz. De ezért a többért meg kell dolgozni.

Hogyan figyelhetünk arra, hogy ne a túlköltekezésre, hanem a valóban fontos dolgokra koncentráljunk, ha ajándékokról van szó?

A nagy kérdés, mit képvisel az ajándék: figyelmet, örömadást, magunkból mutatunk meg valamit? Azt, hogy fontos vagy nekem? Vagy épp egy kompenzációt, törlesztést, önmagunk fontosságának a megmutatását? Hiánypótlását? Ha feltesszük ezeket a kérdéseket, akkor lehet, hogy más ajándékot veszünk. (Lehet-e ajándék az együtt töltött idő? Lehet ajándék a figyelem?) Az is kérdés, hogy tudunk-e elfogadni, ajándékot kapni?

A nagy kérdés, hogy mi a valóban fontos? Biztonságos, együtt töltött idő, vagy, egy meghitt pillanati a fontos? Mit szeretnénk adni, és mit kapni? A karácsonyi készülődés alatt jó ezen is gondolkozni, ez is készülődés része tud lenni.

 

5 szó, ami Gréta számára a karácsonyt jelenti:

 

1. BEFELÉ

Engem először a természet hív befelé. A ködös reggelek, a korai sötét, az apró esőcseppek. Azt veszem észre, hogy kedvem támad gyertyát gyújtani és így reggelizni, ebédelni, kedvem támad gesztenyét sütni és evés közben beszélgetni.  A kinti idő lelassulásra hív. Vágyom a fényre és élvezem, hogy a korai sötétben lehet gyújtani gyertyát. Élvezem a bentet.

2. MESÉLEK

A munkámból kifolyólag sokat mesélek. Tervezem is előre, és tudom, hogy másoknak is ad lassulást, felkészülést, és örömet a mese. Közben saját magam is megérkezem valami varázslatos, más világba, miközben élőszóval mesélek.

3. TALÁLKOZÁSOK

Amire év közben sokszor nincs időm: találkozásokat szervezek. Közös kávézásokat, reggeliket, esti együttlétet rég nem látott kedves ismerősökkel, barátokkal. Nekem ez is az ünnepet hangolja: fontos vagy, együtt lenni jó

Várakozás is van bennem, hiszen hazajönnek a gyerekeim. Összegyűlünk a nagyobb családdal is, ennek hagyománya van nálunk. Advent utolsó vasárnapján valahol az országban együtt vagyunk, megkínáljuk egymást az ízeinkkel, találkozunk.

4. RENDRAKÁS

Része az ünnepvárásnak. Kicsit olyan ez, mintha leltárt készítenék: megérinteni mindent, ami szolgál az évben. A fiókok mélye, a sarkok, a ritkán érintett helyek. Rendezek. Ez engem is rendez, és csendesít.

5. ILLATOK, HANGOK

A karácsonyi ünnephez nekem hozzátartoznak az illatok, a színek és fények. Narancsillat száll a lakásban, miközben piros, fehér, zöld bogyók és színek díszítenek mindent. Ebben meg tudok állni, pihenni. Ráadásul énekelni is szoktam, bár régen azt mondtam volna, hogy szoktunk, de már jobbára csak én teszem. Előkerül a Volly énekeskönyv és vasárnaponként énekelgetek belőle. Azok a gyerekek, aki otthon vannak, menekülnek. Nem baj, majd egyszer, talán ők is. Ha meg nem, akkor is jó.

Printa x Erste

Segítünk a fenntartható ünnepi készülődésben, és a tudatos pénzügyi tervezésben.