Több száz történet egy helyen
A sajtófotózás is lehet #higgymagadban sztori
Egy képben benne lehet egy egész élet története. Pontosan tudják ezt azok a fotósok, akinek képeit te is megnézheted a 43. Magyar Sajtófotó Kiállításon. Idén Higgy magadban! Erste különdíjat adunk át olyan fotósoknak, akik témaválasztásukkal megmutatták, hogy ha hiszünk magunkban, a saját vagy épp mások életére is hatással lehetünk. A magyar sajtófotózásról Bánkuti András fotográfust, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Fotóriporterek szakosztályának elnökét kérdeztük.
Aki akár már egyszer is ellátogatott a Magyar Sajtófotó kiállításra, bizonyára találkozott ott olyan képpel, képsorozattal, ami jó időre az emlékezetébe vésődött. Felemelő és megrázó pillanatokat is lencsevégre kapnak azok a fotósok, akiknek képei bekerülnek a tárlatra.
A kiállítás első napján, 2025. május 6-án 16 kategóriában átadják a Magyar Sajtófotó díjakat, valamint a nagydíjakat és különdíjakat. A beérkezett pályázatokat egy nemzetközi zsűri bírálja el egy többnapos, maratoni ülésen. A fotográfusok sokszor heteken, hónapokon keresztül dolgoznak egy témán azért, hogy igazán egyedi, kifejező képek születhessenek. Sokszor olyan helyszíneken vannak jelen, ahol mások nem, olyan pillanatok kerülnek a lencséjük elé, amelyeket sokszor csak nagyon nehezen lehetne leírni. Hisznek abban, hogy a munkájukkal közelebb hozzák másokhoz a szép dolgokat, vagy épp megmutathatják megrendítőt, az elmondhatatlant. Ezért csatlakoztunk támogatóként a Magyar Sajtófotó Díjhoz. Mert az Ersténél tudjuk, hogy aki hisz magában, könnyebben eléri a célját, és másokat is inspirál.
Az idei díjátadón három Higgy magadban! különdíjat adunk át olyan fotográfusoknak, akik képeikkel inspirálnak másokat, és megmutatják, hogy sokszor nem létezik lehetetlen. A díjakat kapják:
Figyeljétek a híreinket, mert hamarosan többet is megosztunk a különdíjas fotósokról és munkáikról!
A kiállítás május 7-től tekinthető meg a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban, Budapesten. A vidéki nagyvárosokba pedig május 8-tól utazik a kiállítás szabadtéri formája.
Bánkuti András fotográfus a kezdetektől jelen van a Magyar Sajtófotó Kiállítás és persze a díj szervezésénél, őt faggattuk az elmúlt évek legemlékezetesebb pillanatairól és arról, hogy miért érdemes megnézni a kiállítást.
Mit adhat a látogatóknak a Magyar Sajtófotó Kiállítás?
Annyiban másabb és mondhatjuk, hogy különb vagy keményebb, mint más fotókiállítások, hogy nem csak a szép dolgokról vannak képek. Itt a valóságot is lehet látni. Vannak persze úgynevezett kellemes képek is, mint például a sport, a természet, a zene, a színház, az építészet hihetetlen jó fotográfusoktól. Meg persze van az a rész is, ahol az ember belegondolhat, hogy mennyivel másképp élünk a város közepén, és másképpen a szegényebb megyékben. Ez mindenképp fel tudja nyitni az emberek szemét. És vannak olyan orvosi anyagok is, amik azt mutatják meg, hogyan gyógyul fel valaki egy betegségből, vagy épp nem gyógyul fel. De ezeket is nagyon humánusan fényképezték meg.
Mik voltak az elmúlt évek legfelemelőbb pillanatai?
Karikó Katalin megnyitója az egyik ilyen. Eljött tavaly, megnyitotta a kiállítást, majd elmondta, hogy rengeteg ilyen rendezvényen vett már részt, legyen szó olimpiáról, Nobel-díjról, de ennyire barátságos és egymást szerető közösséget még nem nagyon látott sehol. Ez nagyon jól esett Karikó Katalintól, aki nagyon sok minden részt vett, rengeteg helyen megfordult.
43 év sajtófotóinak ismerete után vannak kedvenc fotói, kategóriái?
Rengeteg nagyon jó anyag van, amit szeretek, de nem férne el a falamon, három Capa Központ kellene hozzá. 1982 óta vagyok ebben benne. Az akkori nagyon jó barátom és részben mentorom, Szalay Zoltán kezdte ezt a projektet, mi pedig ott álltunk mellette és pályáztunk, építettünk, segítettünk. Azóta nagyon sok jó dolgot csináltunk, jó példa volt erre a 40 éves összefoglaló tárlat, ami szintén a Capában volt. Az volt a fő problémám, hogy nehéz volt válogatni a sok év alatt összegyűlt baromi jó fotográfiákból. Nagyon érdekes anyagok kerültek elő, sőt olyan is volt, aki meglepődött, hogy bekértem az anyagát. Már ki akarta dobni a Vígszínház akkori fiatal színészeiről készült képeket, de a lánya nem engedte. Baromi jó anyag volt és máig az. Nem hagyományosan fotózta, hanem kicsit más fényekkel, extravagánsan, ahogy a fiatalok szokták. De nagyon sok nagyon jó anyagot, amit szeretek, nem tudtam berakni, mert aktualitását vesztette a kép, és csak az idősebbek tudják például, hogy ki szerepel a képen. Amikor kevés hely van, akkor bizony sajnos nagyon jó képek is kimaradnak. A fotókönyv mindig kicsit többet ad.